2009. nov. 13. 19:32 - írta rakenroll

Megnéztük Timkével magunknak az újonnan nyílt Líra Könyvesboltot. Nem rossz. Az aljában lehetne egy kicsit több minden, de a gyönyörű lépcső a bemélyedős szoborral, no meg az emelet, teljesen rendben van. Van ott egy kis könyvsarok, ahova le lehet ülni olvasgatni és még egy kávéautomata is ottfigyel, ha arra vágynál. A zenei részlegen nemcsak kották, hanem kottás ceruzák, tollak, kiegészítők, zeneszerzők szobrai, cselló is található. A zenei életrajzok is impozáns látványt mutatnak, amikor az AC/DC, a Red Hot Chili és a Manu Chao könyv egymás mellett virít. Szóval első nekiszaladásban, igencsak nem rossz, a többi meg majd kialakul.

És ha már könyvesbolt, akkor benéztünk a nagy Alexandrába, meg az Outletbe is, biztos, ami biztos alapon. 5 könyv jött velünk haza, és kaptam ajándékba Aldous Huxley Szigetet. Majd irány az Inca egy ír krémkávéra. De szeretem.:)

Mailival voltunk bábszínházban. (Itt) Utána pedig együtt kajáltunk a főztjéből. Valami darálthús gombócok fehér szottyal meg tésztával és a gombóc közepén paradicsom van. Finom nagyon. Utána meg egy kis magyaróra, és ha már bábszínházban voltunk, akkor a színházköré szerveződve. Olyan kis büszke voltam rá, mert az első magyar nyelvű színháza volt. Egy-két szürreális részt magyaráztam el neki, de egyébként megértette a darabot!:))

Voltam Bettiékkel a Carpe Diem Teaházban. Elég ritkán járok oda, de ha igen, mindig különleges élményben részesülök, mint ahogy most is.:D Tibeti jakvajas teát ittam. Hát izé. Forró forralt tejíze volt (már csak akkor tudták volna ezt überelni számomra, ha pillés, phuj), jó sok sóval (nah ez igen érdekes ízvilágot teremtett), meg valami árpaliszt vagy mi. Jelentem alásan bűn rossz. Majdnem megingott a Tibethez kapcsolódó vadromantikám.;) Sikerült beleválasztanom a sok csilió teából az egyik legrosszabba. Pedig próbáltam megszokni az ízét és két csészényit benyomtam. Aztán próbáltam feljavítani barna cukorral, hát úgy egy fokkal jobb volt, de még mindig nem az igazi. Viszont röhögtünk sokat!:D Megkóstoltam még a csajokéból a Lapachot (valami fakéreg) meg a Mate Chait is (ennek meg takarmányíze volt), és mindegyik klasszisokkal finomabb, mint amit én ittam.:) A brazil áfonyás érdekes lehet még, meg volt egy sok sárkányos, ami felkeltette az érdeklődésemet. Nah majd legközelebb, ha kihevertem ezen kalandot az ízvilágban!:D Viszont kaptam sok könyvet!:) Bohumil Hrabal Zsebcselek, Heinrich Böll Biliárd fél tízkor és Philip K. Dick Várjuk a tavalyi évet című könyvek jöttek velem haza.:))

Nyilván nem maradhatott ki a szokásos csütörtök estém sem, énekóra meg Tébolyda. Sikerült kiválasztanom a félévi koncert nótámat is. Most megint kihívás szám, ha már a múlt félévben nyugi volt.:) Amilyen kis egyszerűnek tűnik, úgy kell kapkodni benne a levegőt.:) Egyébként John Mayall feldolgozás. Nos ő lesz az.

A Tébolydában meg egy kis levezető zenemuzsika az Acoustic Gallerytől, formában voltak a srácok, kaptunk egy lakodalmasba átinterpretált Soha nem eléget!:D. Zseniális volt! Ha fele ilyen jók lennének a lakodalmas nóták, már elégedettebb lennék egy picit, még akkor is, ha akkor sem lenne a szívemcsücske az a fajta zenemuzsika, de legalább a népek a kevésbé gagyira őrjöngnének. Papp Robi itthon van a hétvégére úgyhogy nyilván ők is ott voltak Bundyval, illetve tök jó volt Melindával is találkozni, épp előtte való nap láttuk a darabot a bábszínházban, amiben játszik, ráadásul pont az egyik kedvenc részemet.:) Zolival meg megnéztük magunknak közelebbről a fütyülős mézes bodzát.:) Azt kell mondjam finomságosság!:D

Ma pedig Blanchetól kaptam finomságokat. Először is egy 70% kakaótartalmú apró kakaóbab darabokkal elegyített belga csokit. Ezt. És mint megtudtam tudományosan bizonyított tény, hogy KELL csokit enni.:)) Itt. Aztán kaptam még tőzegáfonya-narancs-chili teát is. Holnap lesz a napja, hogy jól kipróbálom, és élvezni fogom az ízeket, nyugalomban, fincsi zenével. Jó terv!:)))

2009. nov. 12. 1:05 - írta rakenroll

Bábszínházban jártunk ma, Al Bundynak köszönhetően. Már régen megígértem Mailinak, hogy elmegyünk egyszer a Vojtinába, és ma erőt is érzett magában ahhoz, hogy magyarul megnézzen egy előadást. Ráadásul nem a legkönnyebbet.

"Kis December király olyan kicsi, mint a kezed. Olyan kövér, mint egy lufi. Olyan neveletlen, mint a kistesód, és olyan vicces, mint a barátod a szomszédból. Ha kis December király Veled van, gumimacit dobál a kakaódba, összegubancolja a cipőfűződet és meséket súg a füledbe a metrón. Például a sárkányról, aki megtámadja a dolgozóba induló felnőtteket. Vagy a matektanárnődről, aki valójában balerina. Meg az álmokról, amelyeket kis, színes fiókokban tart a szobájában. Ha kis December király Veled van, legszívesebben egész nap ugrándoznál és vigyorognál, miközben a felnőttek furcsán néznek rád, és fejcsóválva azt mondják: „ejnye”, meg „nahát”., és „még ilyet”. Ha kis December király Veled van, a szürke hétfő tarka hétfő lesz, a vánszorgó kedd táncos lábú kedd és az unalmas szerda kalandos szerda. És amikor egy szép, napsugaras csütörtökön kis December király elbúcsúzik Tőled, már egyedül is tudsz majd álmot választani, mosolyogva járni, sőt, még az is lehet, hogy Te leszel az, aki legyőzi a sárkányt."

A darab több síkon mozgott. A gyerekek hangosan nevetve élvezték, és közben a felnőtteknek is adott bőven gondolkodni valót. Tulajdonképpen arról szól, hogy hogyan válik egy hétköznapi irodai aktakukac, unalmas, egyhangú, monoton élete, álmokkal teli színes kavalkáddá. Egy picit szürreális a darab, talán épp emiatt tetszett annyira. Rávezet arra, hogy a gumimacik igen is fontosak az életünkben:), és kell, hogy nevet adjunk a felhőknek az égen. A kis December király segít meglátni a láthatatlant, és újra érezni azt, amit már régen elfeledtünk. Egy fájdalmasan szép történet, benne olyan szépségekkel mint a király meg a királyné története, akiknek olyan szorosan kell ölelniük egymást, hogyha leugranak az erkélyről, akkor az égbe szállnak és csillagot találnak. De a kedvencem a lány, aki napközben matematika tanárnő, de egyébként balerina, és éjjel a háztetőn táncol a csillagok alatt, mert várja az űrben elveszett, soha haza nem találó űrhajós szerelmét. Hangulata van a darabnak. Valahogy melankolikusan vicces és poénos.

Külön ki szeretném emelni a darab zenéjét, ami hihetetlenül találó, és a díszletet is, ami nagyon ötletes és látványos, és gondolom rendesen megdolgoztatja a színészeket is.:) Képek itt.