A jövő héten két koncert.

Február 2-án 18 órától a Kölcsey Központban a Light koncert kis fincsi zenemuzsikákkal. És hát azokon kívül amiket tudtam, hogy ott lesznek, és jók, még előkerült egy Mike Stern nóta is, igencsak kiválóan, no meg a szintisek Megalomániája is ütősre sikeredett ezévben.

Február 5-én pedig este szintén 6tól a Lovardában a rakenroll, úgy mindhalálig, ami be is szokott rendszerint következni:), a Machine Head jó kis Old-jával és hasonló finomságok. Egyébként szerintem holnaptól kint lesz a sorrend a Rocksuli honlapján. Jah és tessen ott meghallgatni a Rocksuli indulóját. Korinak, Kozma Norbinak és Tóth Zsoltinak köszönhetően már ilyen is van.:)

Részemről teljesen rendben vannak a számaim. Az egyik vokálra kell odafigyelnem egy kicsit (Seven Veils), de az lemegy a Kölcseyben, úgyhogy mire elhajlásra kerül a sor a Lovardában, már pedig olyan tuti, hogy lesz ott:), már csak a két blues marad, meg a könnyebb vokálok. A Memphis Watertől féltem egy kicsit, mert még sosem sikerült, kétszer egyformán eljátszani, de amióta rendbe raktuk a szerkezetet, már nincs gond azzal sem.:) Itt. Szóval részemről jöhet a rakenroooolllllllll!!!:D

Mint megtudtam a Pearl Jamnek lesz nyáron európai turnéja. És ez napok óta itt forog az agyamban. Végre, csak meg kellene őket nézni, főleg így a könyv után. Esetleg valakinek kedve hozzá?

Január 30 és Május 6 között rendezik meg Szegeden a REÖKben a Toulouse-Lautrec kiállítást, közel száz litográfiájának bemutatásával. Bővebben itt. Ha, csak fele olyan jó lesz, mint ami itt volt a Kölcseyben Marc Chagall litográfia kiállítás, akkor már megéri elmenni Szegedre érte.

Én ezt nagyon meg akarom nézni. Valaki esetleg még? Netán szabadcsapatok szervezése?

Azt azért mégsem írhatom mindig, hogy elmentünk sör oszt jó volt, mint pl ma, hogy T-bolyda elmaradt koncert Füredit eredményezett, és elhajoltunk, mert talán egy picit TündiLédit ünnepelte, vagy csak azt eredményezte, hogy jól éreztük magunkat Alpárékkal. Viszont az annyira jól esett a lelkemnek, amikor a Basszust olvasva szóltak hozzám, hogy a te cikkedet olvasom, vagy másik ember, hogy teljesen jó, mert visszaadtad a koncert hangulatát. Ááá. Csak ennyi. Nem kell több. Én köszönöm, hogy szívesen olvassátok!

Szóval, közben született ilyen is az egyik lelkemet megérintő könyvről (Paul Guimard - Az élet dolgai), meg egy ilyen a lelkemet megérintő filmről (Út a vadonba). Már ha ez is lehet érdekes. Mondjuk.

Közben persze történnek a dolgok, de bocsi, nem itt fogom elmesélni. Ezek most ilyenek. Áááá. Néha nekem is vannak titkaim.:)

Ezzel már nagyon régen tartoztam, de addig nem akartam kitenni, míg a Basszus januári száma meg nem jelenik, és most úgy tűnik nekem, hogy igen (bár még nem láttam), viszont péntekre van határidőm két újabb cikkhez.:)

Karácsonyi koncertajándék nekünk - P. Box, Wyrfarkas, Jericho

Karácsony előtt egy nappal december 23-án sokunk nagy örömére újra színpadra állt a P. Box. Lassan három éve nem lehetett őket látni, úgyhogy nyilván nem volt kihagyhatós számomra a buli.:)

7 körül kezdtek gyülekezni a népek az Új-Vigadóba, ahol is elsőként a Jericho lépett fel. Emlékeim között egy bőrgatyás, piros gitáros banda élt (uh, az sem tegnap volt, amikor utoljára láttam őket), és aztán nagy meglepetésemre ismerős a mikrofonnál Reaper személyében (természetesen Reaper pólóban;), és a gitár poszton is egy másik, Liu vigyorog rám, és a piros gitárok is eltűntek.;) Nagy érdeklődéssel hallgattam őket. A saját számok mellett olyan gyöngyszemek kerültek elő, mint Radics Béla Zöld csillaga, vagy a Lord Egyedül című száma, és nem utolsó sorban az Iron Maiden Fear Of The Darkja is. Engem meggyőztek.:)

Utánuk a Wyrfarkas lépett színpadra. Sokan szeretik őket, és nem véletlenül, a ritmus szekcióban a Loki képviselteti magát. Jah kérem, nálunk a focista srácok ilyet is tudnak.:) Én inkább Koperda Tomi gitárjátéka miatt néztem meg őket. A stílus, amit játszanak, az, nem az enyém, viszont egy húzós, dögös programmal sikerült nekik igen jó hangulatba hozni a közönséget.

És aztán eljött a várva várt pillanat, és felcsendült a P. Box zenekar introja. És ahogy a nagy könyvben meg van írva, a közönség egyből reagált rá, üvöltött, sikított kinek-kinek vérmérséklete szerint.:) A népek jól begyűltek, szerény személyemnek már csak egy asztal teteje jutott:), mert nem szerettem volna egy pillanatát sem elveszíteni a rocktörténet eme pillanatának. Iszonyat lendület, örömzenélés profi módon, hálás közönség, ha címszavakban akarom elmesélni mit is láttunk.

És jöttek sorban a nagy slágerek, többek között: Soha nem elég, Pangea, Veled múljon el (szeretném jelezni, hogy az egyik nagy kedvenc nálam), Csak az ég, Ezer évben, Vágtass velem, Rock and roll az égig, és nyilván az örökérvényű, a Radics Béla emlékére született dal; A zöld, a bíbor és a fekete. Ez utóbbit, úgy ahogy kell, együtt énekelve, tisztelettel az elment mesterek előtt, az egész Vigadó együtt nyomta, hogy csak úgy zengett. Új számot is hallhattunk: Tűzben égni. És hiába volt új, a közönség tudta, és énekelte.

Krisztián billentyűszólói régtől kedvenceim. Ami nagyon elbűvölt még, az Günter gitárjátéka. Öröm volt nézni a kezét. De a többieket is. Az egész zenekarból áradt a lelkesedés, az öröm, a zene szeretete, a rock öröksége, hát csoda, hogy magukkal sodorták a közönséget? És jó két órán át életben tartották. A végére minden erőm elszállt, és a jóllakottság érzése kerített hatalmába. Kellett már ez a lelkemnek.:)

Fergeteges koncert volt, mintha nem is lett volna az a három év szünet. És tulajdonképpen nem is volt. Korinak köszönhetően a P. Box dalok egy része akusztikus verzióban elcsíphető a csütörtök esti T-bolydás Acoustic Gallery koncerteken, mondanom sem kell, hogy ott is nagy sikerrel szólnak. Ha valakinek elvonási tünetei vannak két P. Box koncert között, ne habozzon arra járni.:) Ezt az estét meg szívből köszönöm a srácoknak. Felejthetetlen élmény volt.

A fotókat pedig Bettinek köszönöm.:)

Akikre büszkék vagyunk rovatunk következik.:)

"Munkám gondolati háttere azon jelenségen alapul, ahogyan a sokszor felemlegetett úgymond "rohanó világban" a felgyülemlett stresszt és feszültséget az emberek ledolgozzák, kieresztik a gőzt. Ezek a szokások sokszor átvett és eltanult reakciók, és csakis rajtunk múlik, hogy mennyire uraljuk vagy irányítjuk őket. Úgy gondoltam, ha egy plakáton rámutatok a dühöngés leggyakoribb módozataira, talán láthatóvá válik a néző számára, hogy mennyire felvehető, betanulható reflex-reakciók ezek, és esetleg sikerül kinevetnie önmagát, valamint a maga által feleslegesen generált idegeskedést." Madarász Gergely

CsM és plakátja a NOL-on egy cikkben, ahol az 1x1 Tábla kiállítóhelyről írnak, ahova a kortárs művészek óriásplakátjai kerülnek.

Gratula!:)

"KETTŐ... És fölkele Ábrahám az éjszaka közepén és mondá egyetlen fiának, Izsáknak: - Álmot láték és az Úr hangja azt mondá, hogy áldoztassék fel egyetlen fiam, úgyhogy vedd a gatyádat. - És Izsák remege és mondá: - És te erre mit szóltál? Úgy értem, mikor ő kirukkolt a dologgal?

- Hát mit mondtam volna? - kérdé Ábrahám. - Ott állok hajnali kettőkor alsónadrágban a Világegyetem Teremtőjével. Kezdjek el veszekedni?

- És azt megmondta, miért akar engem föláldozni? - kérdezte Izsák atyjától. És Ábrahám mondá: - A hívők nem kérdeznek. Na, induljunk, mert holnap nehéz napom lesz.

És Sára, aki hallá Ábrahám tervét, felettébb ideges lőn és mondá: - És honnét tudod, hogy az Úr mondá, és nem, teszem azt, az egyik felebarátod, aki elhatározta, hogy jól megviccel, hisz az ilyen viccek utálatosak az Úr előtt, márpedig aki rászedi felebarátját, azt az Úr a pokolra küldi, akár fedezni tudja az útiköltséget, akár nem. - És felelé Ábrahám: - Mert tudom, hogy az Úr mondá. Mély, zengő, kitűnő minőségű hangja volt, márpedig a pusztában senkinek nem búg így a hangja. És Sára mondá: - És te véghezvinnéd-é ezt a marhaságot? - És Ábrahám felelé: - Tartok tőle, hogy igen, hisz nincs rosszabb, mint kételkedni az Úr szavában, különös tekintettel az ország jelenlegi gazdasági helyzetére.

És Ábrahám elvitte Izsákot egy bizonyos helyre, és hozzáfogott, hogy föláldozza, de az utolsó pillanatban az Úr megállítá Ábrahám kezét és mondá: - Hát lett volna szíved megtenni? És Ábrahám felelé: - Hiszen te mondád...

- Na és, ha én mondám? - szóla az Úr. - Te meg rögtön beugrasz minden marhaságnak? - Ábrahám pedig röstelkedék. - Izé... nem egészen...

- Én viccesen javaslom néked, hogy áldoznád fel Izsákot, te meg mindjárt rohansz is. És Ábrahám térdre borula: - Az a helyzet, hogy sose vagyok benne biztos, mikor tréfálsz. És az Úr mennydörgé: - Semmi humorérzéke. Hihetetlen.

- De hát nem bizonyítja-é, hogy szeretlek, hogy hajlamos voltam odaadni egyetlen fiamat, hogy eleget tegyek a te szeszélyednek? És az Úr felelé: - Csak azt bizonyítja, hogy egyesek minden szamárságra hajlandók, ha egy zengő, jó minőségű hangtól kapják az utasítást.

És ezzel az Úr pihenni küldé Ábrahámot, és meghagyá, hogy másnap jelentkezzék."

Woody Allen - Lelki jelenségek vizsgálata

"A való élet sokkal intenzívebb bármelyik filmnél, bármilyen dalnál, bármilyen könyvnél - ha az ember alámerül, és a megfelelő előadást nézi. Ez nem olyan, amire jegyet vehetsz." Eddie Vedder

Facérok (1992)

December elején jelent meg Martin Clarke könyve a Pearl Jamről, de leginkább Eddie Vedderről. Miközben olvastam, rengeteg gondolat cikázott a fejemben, hogyan is éltem én meg ezt a zenekart, a különböző korszakaimban. Annyi jó emlék tolult fel, hogy egyértelműen elfogult lettem a könyvvel szemben.:)

Gimi elején, minden pénteken rohantunk Debrecen egyetlen normális zeneboltjába, a Petőfi téri Metál Árkádba, hogy megnézzük milyen újdonság van. Ott tettem szert a Pearl Jam Ten, Nirvana Nevermind, RHCP BloodSugarSexMagic, Ugly Kid Joe, Mötley Crüe stb hihetetlen lengyel kalózkazettákra.:) Az eladó srác tudtán kívül pályára állított.:) Tíz évvel később ismertem meg, teljesen más környezetben. Már rasztája sem volt, és a basszusgitárt is félretette. Barátok lettünk... Aztán meg összebarátkoztunk Rábi Ákival a Honey Maze kapcsán, majd együtt is dolgoztunk, sok jó muzsikát hallgattunk, meglett a Frogshow, és Ákos egy grunge műsort is vezetett a rádióban, én meg kupálódtam műfajilag.:) ... Hehe ilyeneket hozott ki belőlem ez a könyv!:) Úúú meg volt piros-fekete kockás flanel ingem, úgy ahogy kell, tán akkor voltam életemben először és utoljára trendi!:D No de...

"Nem tekintem magától értetődőnek, hogy zene révén fejezhetem ki magam, így hát iszonyú felelősség, ha kapok egy színpadot, ahol megtehetem." Eddie Vedder

Black

Faltam az oldalakat. Ez a könyv, ez olyan, hogy néha minden sorát hallom.:) Az egyetlen egy, de egyben nagyon nagy hibája, hogy nem Eddie Vedder írta. Sajnos nélkülük készült el, és ami benne van, az az interjúkból, újságokból, nyilatkozatokból összeszedett történet, feljavítva azzal, hogy idézve vannak a gondolataik, bár leginkább csak E.V.-é, a többiek háttérbe szorultak, gondolom nem voltak sokat az újságokban, nem volt honnan kiollózni a mondanivalójukat. Nah pl ezért is szar, hogy nem velük íródott. Nekem mostanában azok a zenei életrajzi könyvek jönnek be a legjobban, amiket némi segítséggel, de a zenészek saját maguk raknak össze. Innen ezt nagyon hiányoltam. Viszont ha erről elfelejtkezem, akkor...

Rengeteg mindent meg lehet tudni belőle az egész grunge szcénáról. Sikerült összeraknom a zenekarokat is, hogy ki-kivel van (Mudhoney, Mother Love Bone, Temple Of The Dog, Soundgarden, Mad Season), és találtam olyan zenekarokat is, akikről még életemben nem hallottam (Fastbacks, Green River), vagy akikről igen, de itt az ideje jobban utánuk nézni (Neil Young, Who - Quadrophenia).:) És ezt a könyvet már csak azért is el kell olvasni, mert egyfajta zenei alázatra nevel, és azt gondolom, ez is a siker egyik titka. Nagyon szimpatikus, hogy nem egy egyszerű lélek (E.V.), és vannak elvei, amihez tartja magát, hogy védik a rajongóikat a zenei üzletágtól, hogy kiállnak társadalmi problémák mellett, pl abortusz, környezetvédelem, vagy akár a srácok. 5 méter magas rámpát építettek a gördeszkásoknak. "A gördeszkásokban megvan ez a különös, kozmikus energia, amikor a levegőbe szökkennek a rámpa végén; olyan ez, mint amikor szörfözés közben érzi az ember az óceán erejét, a hullámok lüktetését." Eddie Vedder

Egy kis doksi, és itt a 2. rész.

Legszivesebben végigidézném az egész könyvet, vagyis inkább nem a könyvet, hanem Eddie Veddert. Zseniális gondolatai vannak. Tényleg nagy kár, hogy nem ő írta. Szó van benne, arról, hogy a Városháza előtt tiltakozásképpen E.V. egy szál gitárral Tracy Chapman Talkin' Bout A Revolution-ját nyomta, amit igen csak megnéztem volna, a nóta is jó, meg az előadás sem lehetett szar.:) A Ten lemezről: "a lemez nagy részét konkrétan Stevie Ray Vaughantól lopták, illetve, ahogy ő fogalmazott, ez amolyan, 'tribute rip off' volt, azaz egyszerre tisztelgés és nyúlás." Az 1992 májusában zajlott MTV Unplugged koncert kapcsán: "Egy akusztikus koncert igazából olyasféle dolog, mintha meztelenül, kitárulkozva játszanánk a dalainkat, mert az ember nem rejtőzhet a torzítás mögé. És milliónyi ember előtt csinálni még félelmetesebb." Gossard. Beszélnek a Nirvana és  Pearl Jam rivalizálásáról, a megbékélésről, és arról, hogyan élték meg Kurt Cobain halálát, és mennyire kiakasztotta ez E.V.-t. "Ez aztán kibaszott fura. Kiírod magadból, ami szar, és hirtelen egy egész kurva nemzedék szószólójává válsz. Gondolj bele, egy generáció, amelyik Kurtöt vagy engem választana szószólójának - hát az biztos egy nagyon elbaszott generáció, nem? Az tényleg egy elbaszott generáció, egy kurvára elbaszott generáció." Vedder. 8 perc alatt elkelt jegyek, 5 másodpercenként fogyó lemezek. Nagyon durva. Nem is gondoltam volna, hogy ott a nagy Ámerikában hallottak a koszovói háborúról (a katonákon kívül), és foglalkoztak is vele. Pl a Pearl Jam a Last Kiss kislemezének bevételét az áldozatokat segítő alapnak utalta át. Vagy mit éreztek, amikor az egyik fesztiválon a tömeg az esőben összetaposott a koncertjükön 9 embert és őket tették meg felelősnek, a szar biztonsági intézkedések helyett.

The Fixer

Sok mindent megtudhatunk magáról a zeneszerzésről is. Nekem érdekes volt.

"Sokat írtam ukulelére. Érdekes hangszer, mert négy húrja van, és minél kevesebb a húr, annál több dallamot találok. Amellett nagyjából ez a legkisebb hangszer, amin játszhat az ember. Szóval töpörödöm." Eddie Vedder

Soon Forget

De az, ami mindent vitt nálam, és zseniális, és le a kalappal és nagyon rakenroll, az a kalózrádiójuk, a Self-Pollution Radio. Nyilván a saját házadban csinálod, a hálószobádban élőben fellépnek a következő zenekarok: Pearl Jam, Soundgarden, Mudhoney, Fastbacks és a Mad Season, a keverőpult meg a ház előtt egy lakókocsiban leledzik.:)) Kész, állat!:D Ilyet én is akarok!!!:D

Igazából, ami mostanában hiányzik nekem az az önfeledt nevetés. És csütörtökön ez megvolt ezerrel. És olyan jó volt.:) El sem akartam engedni.:)

Itt volt Szabi a Hopikából, és ennek köszönhetően a csütörtök esti szokásos kis társaságunk kiegészült pl Szaki úrral is. Kori eléggé beteg volt, mi viszont végig mókáztuk, nevettük, pofáztuk az egészet, bocsánat, de jólesett. Picit elhajlósra is sikeredett az este, részemről legalábbis mindenképpen. Úgyhogy a péntek, kávé kóla kombó jegyében telt, mert az nagyon finom.;)

Ma pedig TündiLédi szülinap a Valhallában. Az is picit elhajlós nyilván. TündiLédi anyu is ott volt, és ennek nagyon örültem. Aztán most meg hazaérés, és hív az ágy, mert korán/későn van.

Két debreceni etno, folkos zenekar muzsikáját szeretném veletek megosztani, merthogy jók.:)

Roli (VAN) csinált az Andalúziai egér című számukhoz egy videóklippet, amit az Egér a Marson című rajzfilmből szerkesztett és vágott össze. (Szerzők: Gabi Kubach, Peter F. Bringmann)

Fábry Bandi (Kuttya) pedig ezt osztotta meg velünk. A Kuttya zenekar "1. rendes demója".

Csányi Szabi és a 40-dik év. És ilyen kis kellemesen sikerült az ünneplés tegnap.

Akik pedig besegítettek: Kényes Foltok zenekar (Nagy Dávid, Bánfalvi Sanyi, Kálló Petya, Roboz Réka) + vendégek: Kowalsky, Csordás Robi, Fehérvári Attis, Csányi Zoli, Andrics Laci, Temesi Berci, Vilkó és Viktor (Hollywood Rose), Jamie Winchester, Szasza (Zorall), Szekeres Andris és Barbaró Attila (Junkies), Hartmann Ádám (Depresszió), Csibe (Pokolgép), Szakadáti Matyi, Dombi Ádám és Major Robi (Flúg), Kékkői Zalán (ÁKOS), Krausz István (Velvet Stab). A magyar rockzene színe-java. Hangulatos, kis szelid-szolid este lehetett.:) Szívesen megnéztem volna.

Kár, hogy szünetel a Black-Out. Nem túl jó a memoriám, de valamikor '93-ban vagy '94-ben voltunk először Black-Out koncerten, és azóta az olyan kis fix pont volt, hogyha koncert, akkor menészet. Szóval én nagyon várom a folytatást!

Hogy a férfiak mennyi sületlenséget össze bírnak hordani fene nagy kitárulkozásukban, az valami félelmetes. (Nyilván a nők is, de most ez a könyv nem róluk szól.) Van itt kérem, minden fajta-féle megnyilvánulás, korra, egzisztenciára, intelligenciára nézve tök vegyesen. Ahhoz képest, hogy interjúkötet, leginkább vicckategória.

"Egyszer az életben azt is szeretném kipróbálni, hogy milyen faszt szopni. Ez remélhetőleg a saját faszom lesz, és nem másé, ahhoz viszont hajlékonyabbnak kellene lennem, mint amilyen most vagyok, de dolgozom rajta."

"Én még egy vibrátort is vettem a feleségemnek, hogy a kitöltöttség érzése is meglegyen."

"Ezt most ugye nem azért kérdezed, mert látszik rajtam? Az igazság az, hogy egész életemben rá voltam kattanva a szex minden formájára, a faszverésre is."

"Majdhogynem beszédmodorból el lehet dönteni, hogy a csávó személyiségének a központja, a fasza rendben van-e. Annál meg, aki nem elégedett a faszának a méretével, látható, hogy ez a kisebbrendűségi érzés beleszól minden megnyilvánulásába. Soha nem dumál olyan magabiztosan. Viszont ennek a frusztrációnak a kompenzálásából egy csomó energiát lehet meríteni. Mondjuk a művészethez. A nagyfaszú művészek nem ambicionálják annyira, hogy állandóan jelen legyenek a szakmában. Ottlikot például nagyfaszúnak képzelem, nem gyártott folyamatosan, nem nyomult. Nem azt mondom, hogy egy kisfaszú nem tud megelégedettséget nyerni a szexből, csak sokkal nehezebben."

Hát, nagyon értenek hozzá, hogy elméleteket gyártsanak, agysebészi színvonalon. Bevallom kicsit sok is ez nekem, nem is haladok túl jól a könyvvel. És hát kedve sem lesz tőle az emberjányának a férfiakhoz.

Hill Ferenc - Fallosz monológok

- Csilla néniék vasárnap felvettek két számot a Wookie-ban a Fánkokkal. A BNH-től a Brother, Sister-t, az Incognito-tól pedig a Talkin' Loud-ot. Ááá egy cseppet sem vagyok kíváncsi, főleg mert mindkét szám nagyon úúútálatos!;)

- Most, hogy jön a félévi koncert a Rocksuliban, megint segítek Golyónak meg Csillának a koncert adminisztrációs előkészítésében. Már el is kezdtem a próbalapok begyűjtését, hogy legyen idő normálisan géprevinni. Mondjuk így, hogy heti 3-4 napot töltök ott, nem nagy ügy begyűjteni.;)

- Közben elkezdtem írogatni egy nőket célzó oldalnak. Egy kicsit rózsaszín nekem, de én vagyok az egyik, aki arra hivatott, hogy halványítsa mindezt, úgyhogy már írtam is Marc Chagall-ról, meg a Halott ember című filmről. Kicsit úgy érzem küldetésem van, és muszáj az értékekre felhívni a figyelmet, mert mostanában egyre inkább rosszul vagyok a sok szeméttől, ami nap mint nap szembejön velem. Nincs gondolatom, nincs mondanivalóm, unatkozom is, és nincs jobb dolgom, úgyhogy telehányom a netet a hülyeségemmel. Brrr. Egyébként nem egyszerű visszaállni arra, hogy megint normálisan fogalmazzak, hagyjam el a szlenget, járjak utána a dolgoknak ésatöbbi, hát nem egy blog.:) És újra vannak rövidtávú határidők is. Még szokom.

- Ah, és mire nem adtam már megint a fejem.:) Az elmúlt egy évben három-négy alkalommal is megkerestek azzal, hogy nem lenne-e kedvem zenekarban énekelni. Mindig visszautasítottam. Volt már olyan, tudom mivel jár. Aztán most jó időben, jó helyen találtak meg a srácok. Szóval ha lemegy ez a sok próba, meg a két koncert, februárban nekiveselkedünk Zabán Tomiékkal a bluesovárynak. Jót fog tenni a lelkemnek, kíváncsi leszek rá, mi sül majd ki belőle.

Uh, a tegnapi nap egy kicsit hosszúra sikeredett. Valamikor délután fél 5 fele indultam el itthonról, Timkéhez egy kávéra, hogy aztán együtt menjünk tovább a Barbárba, mert Kriszék itt voltak Pestről és hát tervben volt velük is egy sör.

Mivel mindannyian éhesek voltunk, a Civisen a Posta mellett a bodegák között van egy lángosos. Úúú, de olyat ettem! Bacon-nel, gombával és sajttal töltött lángos, fokhagymásan.:) Finom volt, simán megérte a 400 Ft-ot. Tuti nem utoljára ettem ott. És igen jól is csúszott rá a bodzapálinka meg a sör.:) Majd olyan fél 9 fele átmentem a Rocksuliba, mert szerdán megszületett Zééknél a baba és hát koccintás lészen. A terv az volt, hogy az utolsó busszal 11-kor még visszanézek a Barbárba, de hát nem pont így alakult. Mire észbekaptam már egy óra lett.:)

Úgy körülbelül igen sok pálinkát sikerült meginni a sorozatos koccintások közepette, és eljutott a buli arra fokra, amikor a biliárd krétájával kék orrot festettünk egymásnak, és a Hupikék Törpikéket énekeltük.:D Az időérzékem jól elveszett, de mondjuk olyan kettő körül átmentünk még a Fácánba, mert nyilván annyira hiányzott a szervezetünknek még egy sör, és onnan olyan fél 5 körül indultunk haza. Az biztos, hogy mi minden tőlünk telhetőt megtettünk, hogy Ágikának sok-sok teje legyen!:))

Norbi mutatta valamelyik nap. A Poison egy akusztikus átdolgozása. Egy szál gitár, plusz ének meg vokál. Két fiatal csávó az Egyesült Arab Emirátusokból, néhány ismert nótát dolgozott így át, többek között Foo Fighterst, System Of A Downt. Egyik-másik igen jól eltalált, mint ahogy ez is.

Alice Cooper - Poison (cover)

TündiLédinek sok szeretettel!:)) És akkor most ezt tessék elképzelni Norbi gitárjátékával. Ahan, szerintem is.:)) Úgyhogy most megyek is Acoustic Gallery-re és megnézem játsszák-e már ma is a srácok!;)