Nah szóval a fene mászkálna ott. Még akkor sem, ha az egyik kedvenc zenemuzsikámat keverték is alá.:) Egyébként csodaszép hely ez a Spanyolország.

"Tokióban húszmillió ember él és dolgozik. Olyan nagyra nőtt a város, hogy nincs, aki tudná, hol van vége. Már rég benőtte a síkságot, nyugaton a hegyekbe mászik fel, keleten pedig az öböltől zsarolja vissza a földet. És szüntelen újraírja magát. Mire elkészül egy térkép, már el is avul. Magas város, mély város és terpeszkedő város. Mindig mozog valami a lábad alatt és a fejed felett. Ennek a sok embernek, felüljárónak, kocsinak, aluljárónak, metrónak, irodának, toronyháznak, nagyfeszültségű kábelnek, csőnek és lakásnak iszonyatos súlya van. Az embernek tennie kell valamit a betokozódás ellen, különben egy darabka hordalékká vagy alagútban tévelygő hangyává válik. Kisebb városokban az emberek elszigetelhetik magukat a körülöttük lévő térrel, hogy ne felegjék el, kicsodák. Tokióban nem. Hacsak valaki nem valami cég elnüke, gengszter, politikus vagy maga a császár. A többiek teljes testtel préselődnek egymáshoz a metróban, egy tucat kéz fog minden kapaszkodót. A lakások ablakai más lakások ablakaira néznek.

Nem, Tokióban fejben kell megteremtened magadnak a helyet. Mindenki másképp teremti meg a helyét. Verejtékes munka a konditeremben, és testedzés néven végrehajtott önkínzás az egyik módszer. Mindenfelé látni ilyeneket az edzőtermekben és a rendben tartott uszodákban. Látni őket, ahogy dzsoggolnak a nyamvadt kis parkokban. Mások a televíziót használják helycsinálásra. A televízió harsány, fényesen kivilágított hely, mely tele van szórakozással és viccekkel, sőt még azt is megmondják, mikor kell nevetned, nehogy egyetlen poénról is lemaradj. A nemzetközi hírek ügyesen megszerkesztve, hogy a híradó ne legyen túl felkavaró, de azért boldog lehess, hogy nem egy másik országban születtél. A televízióban zenés híreket sugároznak, hogy tudd, kit kell gyűlölnöd, kit kell sajnálnod, és kin kell nevetned.

Takesi tere az éjszakai élet. Bárok, klubok és nők. Végtelen sok személyes tér van. Belőlük épül fel a láthatalan Tokió, mely pusztán nekünk, városlakóknak a fejében él. Internet, manga, Hollywood, világvége-szekták, ezek mind olyan terek, melyekbe belépve egyénszámba veszik az embert. Van, aki azonnal előhozakodik a terével, és el sem hallgat hajnalig. Mások rejtegetik, mint egy erdőben megbúvó kertet. Akiknek nincs terük, azok végzik a síneken.

Én a dzsesszel építem a teremet. A dzsessz jó helyet kínál. A színek és érzések nem a szemeden, hanem a füleden át érkeznek el hozzád. Mintha vak volnál, és még többet látnál. Ezért dolgozom Takesi boltjában. Nem mintha valaha is meg tudnám fogalmazni."

David Mitchell - Szellemírók

Ez a könyv ez valami félelmetes. Nagyon tetszik. Még elég sok van belőle hátra, de már most tudom, hogy lelke van, stílusa, és még nem tudom megfogalmazni, hogy mije, de különleges nagyon. A kis, finom hangulatrezdüléseivel meg egyenesen simogat és körbefon, mint valami... Áááá... el kell olvasni!

Valamiért a fent idézet részletről nekem egyből a Qatsi trilógia egyik filmjének, a Koyaanisqatsinak néhány képsora ugrott be. Tényleg kizökkent világ.

Huh azért bármennyire is szeretem csinálni, örülök, hogy túl vagyunk a koncerteken. Egy picit túl vállaltam magam. És ezzel együtt is azt kell mondanom, hogy részemről az eddigi legjobb koncertek voltak az ideiek, jól éreztem magam a színpadon.

Kedden lement a Kölcseyben a fincsi része. Két számban énekeltem, meg négy vokál volt soron. Ezek voltak a nehezebbek. Hát pl egy szál gitár meg három éneknél nincs nagyon hova bújni, mármint hangszer mögé. Annak jónak kell ott lenni és punktum. Jó is lett.:) A saját szám is jól sikerült, kaptam sok dicséretet. Mondjuk az utóbbi időben mindig jó számokat sikerül választanom, úgyhogy részben ennek is szólt. És hát persze, hogy mindig minden az utolsó pillanatban jut eszembe, úgyhogy a saját számból, csak kb háromnegyedet sikerült rögzíteni, mert lemerült az aksi. Viszont azt visszanézve is rendben volt.

Csütörtök délelőtt szólt Csilla, hogy hát lenne még négy vokál. Merthogy a buli koncert vendégei a Road zenekarból voltak, és hát hallottak róla, hogy szoktak lenni jó kis vokálok, ha lehet igényelnék. Úgyhogy megkaptam a számokat, (köztük egy Motörhead-et, ennek örültem csak igazán) és délután irány a Rocksuliba próbára.

Pénteken meg 3/4 5-re mentünk a Lovardába, mert ahogy megérkeztek a Roados srácok, legalább egyszer összepróbáltuk velük is, hogy akkor hogy is lesz az a négy szám. Aztán még egy gyors hazamenetel, majd irány Gombócék, ott találkoztunk Timkével is, onnan pedig Tibi átdobott minket a Loviba. Épp beértünk, amikor bemondták az első vokálos számomat, úgyhogy sprint kabátban, táskával a mikrofonhoz. Még jó, hogy ott alsó szólamot nyomtam, így nem hiányzott a beéneklés. Két blues szám volt az enyém, meg hét vokál. Azok is rendben lementek. A John Mayer szám, színtiszta örömzene volt. Élveztük Csillával nagyon, jó volt így két énekkel. A másik blues meg, az már filingből jött ezerrel, mert addigra már vagy fél 12 volt, és hát némi sör meg berentzen, meg mézes és sima pálinka kóstolásán voltam túl.:) De nem is ártott, mert attól paráztam a legjobban, mivel az utolsó próbán lett helyrerakva az egész, a csávó meg aki énekli az eredetit, a szóló utáni részben olyan hangon énekel, mintha a tökét szorongatnák, az meg ugye nekem nincs:), így oda még kreatívkodni is kellett. Na de hát blues, nem kell hozzá nagy megfejtés, de volt egy-két pillanat, amikor én magam is meglepődtem, hogy mit énekeltem.:) Mondjuk azon meglepődtem, amikor TündiLédi azt mondta a főpróbán, hogy ez a szám jobban bejött neki, mint a sajátom (Katie Melua), mert általában fordítva nyilatkoztak a többiek.

Most az egyszer nem csináltam backstage fotókat, mert annyit voltam színpadon, hogy közben inkább bandázni volt kedvem, és most először nem maradtam a legvégéig, hanem hazahúztunk Gombócékkal valamikor az utolsó 6-7 szám körül. Elfáradtam. Összességében, nem mondom, hogy tökéletesek voltak az általam előadott produkciók, de nincs okom panaszra, és a népeknek is tetszett, ahogy folyamatosan kapom a visszajelzéseket. Amit viszont már most biztosan tudok, hogy a júniusi koncerten tutira nem lesz közöm 14 darab számhoz.:)

Az országos zenei konferencia most kezdődik.

"Szerinted mi kell ahhoz, hogy egy zenekar befusson? Szerencse? Tudás? Jó háttér? Jó hely? Jó időpont? A Zipkomm célja, hogy ezekre a kérdésekre is választ adjon, ráadásul a hazai zeneipar legaktívabb szereplői mellett több száz sikerre éhes zenekar bevonásával indítsa be a közös gondolkodást és fejlődést.

A Zipkomm részletes programjában öt témakör szerepel, ezek az alábbiak:
• Tehetségkutatás, tehetséggondozás, A&R
• Zenekari menedzsment és koncertszervezés
• Internetes jelenlét, PR, közösségépítés
• Lemezkiadás, terjesztés, jogdíjak
• Médiajelenlét"

Részletes program itt. Hat vidéki helyszín is bekapcsolódott: Debrecen, Tatabánya, Sárospatak, Pécs, Nagykanizsa, Szeged. Nálunk a Modembe lehet menni, találkozni, együtt gondolkozni. Vagy aki csak néha-néha akar belekukkantani itt nézheti az élő közvetítést.

"Alternatív zenét rögzíteni, közreadni, underground zenészekről filmet forgatni nem üzlet, hanem szerelem kérdése. Ez a koncert-dokumentumfilm a magyar alternatív zenei élet meghatározó szeletéből ad ízelítőt a nézőknek. ... Szereplői őszintén beszélnek a magyar zenei életről, nehézségeikről, a korlátokról, tilalomfákról, pénzről, sikerről, sikertelenségről, fájdalmakról…" Ez állt a film ajánlójában, és én tudtam, meg kell néznem. Tíz zenekart láthatunk a pesti underground szcénából, mint kiderül a filmből, mind ugyanahhoz a menedzsmenthez tartoznak. Ők pedig: Kistehén Tánczenekar, Anselmo Crew, Egy Kiss Erzsi Zene, Óperentzia, Ruttkai Bori és a Specko Jedno, Fókatelep, Ez a Divat, Pop Ivan, Cabaret Medrano és az Eat Me. Eddig még csak négy zenekart láttam közülük élőben: a Kistehént a Szigeten, a Specko Jedno-t itt Debrecenben, az Eat Me is (itt), illetve az Egy Kiss Erzsit utoljára most a Campuson.

Tegnap este 7-től volt a díszbemutatója ennek a koncert/dokumentumfilmnek az Apolló Moziban. A film után beszélgetés is történt az alkotókkal, és néhány zenekar képviselőjével. Itt volt Oláh Annamária a Fókatelepből, Ruttkai Bori a Specko Jedno-ból, és Lakinger József az Ez a Divatból, illetve alkotói részről Balázs Iván rendező, Czeglédi Edit riporter-szerkesztő, és Gulyás István producer, Váradi Feri pedig a beszélgetést moderálta (jaj azok a nyolcvanas évek:D). Meglepően kevesen jöttek el, kb 30-40 ember lehetett ott.

No szóval így az elején leszögezve, a címben szereplő undergrounddal tudnék vitatkozni, és mint kiderült nemcsak én. Ruttkai Bori fogalmazta meg jól szerintem, hogy ebben a filmben vannak underground és nem underground zenekarok, és nem a tömegkultúra hiánya teszi őket azzá, hanem az underground szemlélet. Egyébként ő nagyon jókat nyilatkozott a filmben is, szívesen meghallgatnám a vele készült teljes interjút. Szimpatikus, kedves nő.

A film, a maga 125 percével nekem kicsit hosszú és voltak benne unalmas részek is. A koncepció az volt, hogy minden zenekartól két teljes szám, plusz az interjúk. Szerintem elég lett volna egy is, és egy kicsivel több szöveg. A köztes részeket úgyis zenével töltötték ki. Mondjuk nem mindenki tudott érdemben nyilatkozni, voltak elég sablonos válaszok is, de az érdekeseknél meg hiányérzeted maradt. Amúgy az "elektronikus alapokra" (még ha élőben ment is dobbal és basszussal) játszó zenekarok, így egymás után annyira egyforma zenét játszottak (hasonló ütem és lüktetés), hogy én magam is meglepődtem rajta (pedig mindegyik kicsit más volt, az egyik népzene fele hajló, a másik gitár centrikusabb, a harmadik jazzesebb stb.).

Ami nagyon tetszett és nem ismertem őket, az az Anselmo Crew és a Pop Iván. Őket élőben is látnom kell.:) Ez utóbbi nem egy környezetbarát zene, de szerintem állat. A srácok avantgard, kísérleti filmeket csinálnak, és valami ilyesmi a zenéjük is. Instrumentális, hangulatokról mesélő muzsika, sok-sok képpel/vetítéssel, amiket talált filmekből gyártanak, mint pl. mit kell csinálni atomtámadás esetén:)). Valahogy így határozta meg a srác, amit játszanak, hogy "van benne free jazz, ... tűzoltó, temetés, presszó, hangulat." Bejövős.:)

Egyébként a film jelentőségét én abban látom, ami el is hangzott a beszélgetésen, hogy pár év múlva, lesz ennek az évnek (2009) egy lenyomata. Ami addigra már könnyűzene-történelem lesz. Mint ahogy máris van ilyen vetülete, hiszen tegnap elhangzott, hogy már a Kistehén sincs meg abban a formációban, mint a filmen. Én azért örülnék neki, ha több ilyen típusú film is készülne, és a zenei szféra más szeletei is megrajzolódnának, akkor lehetne igazán megítélni a helyét ennek a filmnek. Mindenesetre hiánypótló, és érdemes megnézni.

... főleg nekem, mert ismerősökhöz kötődik, de szerintem nektek is tetszeni fog.:)

Már csacsogtam róla, hogy amikor Pesten voltam novemberben, Silex mutatott néhány felvételt, amit akkortájt vettek fel, csak még a keverés volt hátra. Úúú, akkor az nekem nagyon tetszett. Ilyen kis fincsi dalokat dolgoztak át, mint Metallica Seek and Destroy, vagy Iron Maiden The Nomad, hogy a jó öreg Sepulturát se felejtsem ki a sorból.:) És hozzá ilyen hangszerekkel, mint fuvola, hegedű, szájharmonika, perka stb. No most már az is végleges formában. Itt. Szerintem csudajó lett.

Egy régebbi, számomra szintén tetszetős átdolgozás a Tankcsapdától, Szabadon. Igen, tudom, hogy már hallottátok, de hát szeressem.;)

A jövő héten két koncert.

Február 2-án 18 órától a Kölcsey Központban a Light koncert kis fincsi zenemuzsikákkal. És hát azokon kívül amiket tudtam, hogy ott lesznek, és jók, még előkerült egy Mike Stern nóta is, igencsak kiválóan, no meg a szintisek Megalomániája is ütősre sikeredett ezévben.

Február 5-én pedig este szintén 6tól a Lovardában a rakenroll, úgy mindhalálig, ami be is szokott rendszerint következni:), a Machine Head jó kis Old-jával és hasonló finomságok. Egyébként szerintem holnaptól kint lesz a sorrend a Rocksuli honlapján. Jah és tessen ott meghallgatni a Rocksuli indulóját. Korinak, Kozma Norbinak és Tóth Zsoltinak köszönhetően már ilyen is van.:)

Részemről teljesen rendben vannak a számaim. Az egyik vokálra kell odafigyelnem egy kicsit (Seven Veils), de az lemegy a Kölcseyben, úgyhogy mire elhajlásra kerül a sor a Lovardában, már pedig olyan tuti, hogy lesz ott:), már csak a két blues marad, meg a könnyebb vokálok. A Memphis Watertől féltem egy kicsit, mert még sosem sikerült, kétszer egyformán eljátszani, de amióta rendbe raktuk a szerkezetet, már nincs gond azzal sem.:) Itt. Szóval részemről jöhet a rakenroooolllllllll!!!:D

Mint megtudtam a Pearl Jamnek lesz nyáron európai turnéja. És ez napok óta itt forog az agyamban. Végre, csak meg kellene őket nézni, főleg így a könyv után. Esetleg valakinek kedve hozzá?

Január 30 és Május 6 között rendezik meg Szegeden a REÖKben a Toulouse-Lautrec kiállítást, közel száz litográfiájának bemutatásával. Bővebben itt. Ha, csak fele olyan jó lesz, mint ami itt volt a Kölcseyben Marc Chagall litográfia kiállítás, akkor már megéri elmenni Szegedre érte.

Én ezt nagyon meg akarom nézni. Valaki esetleg még? Netán szabadcsapatok szervezése?

Azt azért mégsem írhatom mindig, hogy elmentünk sör oszt jó volt, mint pl ma, hogy T-bolyda elmaradt koncert Füredit eredményezett, és elhajoltunk, mert talán egy picit TündiLédit ünnepelte, vagy csak azt eredményezte, hogy jól éreztük magunkat Alpárékkal. Viszont az annyira jól esett a lelkemnek, amikor a Basszust olvasva szóltak hozzám, hogy a te cikkedet olvasom, vagy másik ember, hogy teljesen jó, mert visszaadtad a koncert hangulatát. Ááá. Csak ennyi. Nem kell több. Én köszönöm, hogy szívesen olvassátok!

Szóval, közben született ilyen is az egyik lelkemet megérintő könyvről (Paul Guimard - Az élet dolgai), meg egy ilyen a lelkemet megérintő filmről (Út a vadonba). Már ha ez is lehet érdekes. Mondjuk.

Közben persze történnek a dolgok, de bocsi, nem itt fogom elmesélni. Ezek most ilyenek. Áááá. Néha nekem is vannak titkaim.:)

Ezzel már nagyon régen tartoztam, de addig nem akartam kitenni, míg a Basszus januári száma meg nem jelenik, és most úgy tűnik nekem, hogy igen (bár még nem láttam), viszont péntekre van határidőm két újabb cikkhez.:)

Karácsonyi koncertajándék nekünk - P. Box, Wyrfarkas, Jericho

Karácsony előtt egy nappal december 23-án sokunk nagy örömére újra színpadra állt a P. Box. Lassan három éve nem lehetett őket látni, úgyhogy nyilván nem volt kihagyhatós számomra a buli.:)

7 körül kezdtek gyülekezni a népek az Új-Vigadóba, ahol is elsőként a Jericho lépett fel. Emlékeim között egy bőrgatyás, piros gitáros banda élt (uh, az sem tegnap volt, amikor utoljára láttam őket), és aztán nagy meglepetésemre ismerős a mikrofonnál Reaper személyében (természetesen Reaper pólóban;), és a gitár poszton is egy másik, Liu vigyorog rám, és a piros gitárok is eltűntek.;) Nagy érdeklődéssel hallgattam őket. A saját számok mellett olyan gyöngyszemek kerültek elő, mint Radics Béla Zöld csillaga, vagy a Lord Egyedül című száma, és nem utolsó sorban az Iron Maiden Fear Of The Darkja is. Engem meggyőztek.:)

Utánuk a Wyrfarkas lépett színpadra. Sokan szeretik őket, és nem véletlenül, a ritmus szekcióban a Loki képviselteti magát. Jah kérem, nálunk a focista srácok ilyet is tudnak.:) Én inkább Koperda Tomi gitárjátéka miatt néztem meg őket. A stílus, amit játszanak, az, nem az enyém, viszont egy húzós, dögös programmal sikerült nekik igen jó hangulatba hozni a közönséget.

És aztán eljött a várva várt pillanat, és felcsendült a P. Box zenekar introja. És ahogy a nagy könyvben meg van írva, a közönség egyből reagált rá, üvöltött, sikított kinek-kinek vérmérséklete szerint.:) A népek jól begyűltek, szerény személyemnek már csak egy asztal teteje jutott:), mert nem szerettem volna egy pillanatát sem elveszíteni a rocktörténet eme pillanatának. Iszonyat lendület, örömzenélés profi módon, hálás közönség, ha címszavakban akarom elmesélni mit is láttunk.

És jöttek sorban a nagy slágerek, többek között: Soha nem elég, Pangea, Veled múljon el (szeretném jelezni, hogy az egyik nagy kedvenc nálam), Csak az ég, Ezer évben, Vágtass velem, Rock and roll az égig, és nyilván az örökérvényű, a Radics Béla emlékére született dal; A zöld, a bíbor és a fekete. Ez utóbbit, úgy ahogy kell, együtt énekelve, tisztelettel az elment mesterek előtt, az egész Vigadó együtt nyomta, hogy csak úgy zengett. Új számot is hallhattunk: Tűzben égni. És hiába volt új, a közönség tudta, és énekelte.

Krisztián billentyűszólói régtől kedvenceim. Ami nagyon elbűvölt még, az Günter gitárjátéka. Öröm volt nézni a kezét. De a többieket is. Az egész zenekarból áradt a lelkesedés, az öröm, a zene szeretete, a rock öröksége, hát csoda, hogy magukkal sodorták a közönséget? És jó két órán át életben tartották. A végére minden erőm elszállt, és a jóllakottság érzése kerített hatalmába. Kellett már ez a lelkemnek.:)

Fergeteges koncert volt, mintha nem is lett volna az a három év szünet. És tulajdonképpen nem is volt. Korinak köszönhetően a P. Box dalok egy része akusztikus verzióban elcsíphető a csütörtök esti T-bolydás Acoustic Gallery koncerteken, mondanom sem kell, hogy ott is nagy sikerrel szólnak. Ha valakinek elvonási tünetei vannak két P. Box koncert között, ne habozzon arra járni.:) Ezt az estét meg szívből köszönöm a srácoknak. Felejthetetlen élmény volt.

A fotókat pedig Bettinek köszönöm.:)

Akikre büszkék vagyunk rovatunk következik.:)

"Munkám gondolati háttere azon jelenségen alapul, ahogyan a sokszor felemlegetett úgymond "rohanó világban" a felgyülemlett stresszt és feszültséget az emberek ledolgozzák, kieresztik a gőzt. Ezek a szokások sokszor átvett és eltanult reakciók, és csakis rajtunk múlik, hogy mennyire uraljuk vagy irányítjuk őket. Úgy gondoltam, ha egy plakáton rámutatok a dühöngés leggyakoribb módozataira, talán láthatóvá válik a néző számára, hogy mennyire felvehető, betanulható reflex-reakciók ezek, és esetleg sikerül kinevetnie önmagát, valamint a maga által feleslegesen generált idegeskedést." Madarász Gergely

CsM és plakátja a NOL-on egy cikkben, ahol az 1x1 Tábla kiállítóhelyről írnak, ahova a kortárs művészek óriásplakátjai kerülnek.

Gratula!:)

"KETTŐ... És fölkele Ábrahám az éjszaka közepén és mondá egyetlen fiának, Izsáknak: - Álmot láték és az Úr hangja azt mondá, hogy áldoztassék fel egyetlen fiam, úgyhogy vedd a gatyádat. - És Izsák remege és mondá: - És te erre mit szóltál? Úgy értem, mikor ő kirukkolt a dologgal?

- Hát mit mondtam volna? - kérdé Ábrahám. - Ott állok hajnali kettőkor alsónadrágban a Világegyetem Teremtőjével. Kezdjek el veszekedni?

- És azt megmondta, miért akar engem föláldozni? - kérdezte Izsák atyjától. És Ábrahám mondá: - A hívők nem kérdeznek. Na, induljunk, mert holnap nehéz napom lesz.

És Sára, aki hallá Ábrahám tervét, felettébb ideges lőn és mondá: - És honnét tudod, hogy az Úr mondá, és nem, teszem azt, az egyik felebarátod, aki elhatározta, hogy jól megviccel, hisz az ilyen viccek utálatosak az Úr előtt, márpedig aki rászedi felebarátját, azt az Úr a pokolra küldi, akár fedezni tudja az útiköltséget, akár nem. - És felelé Ábrahám: - Mert tudom, hogy az Úr mondá. Mély, zengő, kitűnő minőségű hangja volt, márpedig a pusztában senkinek nem búg így a hangja. És Sára mondá: - És te véghezvinnéd-é ezt a marhaságot? - És Ábrahám felelé: - Tartok tőle, hogy igen, hisz nincs rosszabb, mint kételkedni az Úr szavában, különös tekintettel az ország jelenlegi gazdasági helyzetére.

És Ábrahám elvitte Izsákot egy bizonyos helyre, és hozzáfogott, hogy föláldozza, de az utolsó pillanatban az Úr megállítá Ábrahám kezét és mondá: - Hát lett volna szíved megtenni? És Ábrahám felelé: - Hiszen te mondád...

- Na és, ha én mondám? - szóla az Úr. - Te meg rögtön beugrasz minden marhaságnak? - Ábrahám pedig röstelkedék. - Izé... nem egészen...

- Én viccesen javaslom néked, hogy áldoznád fel Izsákot, te meg mindjárt rohansz is. És Ábrahám térdre borula: - Az a helyzet, hogy sose vagyok benne biztos, mikor tréfálsz. És az Úr mennydörgé: - Semmi humorérzéke. Hihetetlen.

- De hát nem bizonyítja-é, hogy szeretlek, hogy hajlamos voltam odaadni egyetlen fiamat, hogy eleget tegyek a te szeszélyednek? És az Úr felelé: - Csak azt bizonyítja, hogy egyesek minden szamárságra hajlandók, ha egy zengő, jó minőségű hangtól kapják az utasítást.

És ezzel az Úr pihenni küldé Ábrahámot, és meghagyá, hogy másnap jelentkezzék."

Woody Allen - Lelki jelenségek vizsgálata

"A való élet sokkal intenzívebb bármelyik filmnél, bármilyen dalnál, bármilyen könyvnél - ha az ember alámerül, és a megfelelő előadást nézi. Ez nem olyan, amire jegyet vehetsz." Eddie Vedder

Facérok (1992)

December elején jelent meg Martin Clarke könyve a Pearl Jamről, de leginkább Eddie Vedderről. Miközben olvastam, rengeteg gondolat cikázott a fejemben, hogyan is éltem én meg ezt a zenekart, a különböző korszakaimban. Annyi jó emlék tolult fel, hogy egyértelműen elfogult lettem a könyvvel szemben.:)

Gimi elején, minden pénteken rohantunk Debrecen egyetlen normális zeneboltjába, a Petőfi téri Metál Árkádba, hogy megnézzük milyen újdonság van. Ott tettem szert a Pearl Jam Ten, Nirvana Nevermind, RHCP BloodSugarSexMagic, Ugly Kid Joe, Mötley Crüe stb hihetetlen lengyel kalózkazettákra.:) Az eladó srác tudtán kívül pályára állított.:) Tíz évvel később ismertem meg, teljesen más környezetben. Már rasztája sem volt, és a basszusgitárt is félretette. Barátok lettünk... Aztán meg összebarátkoztunk Rábi Ákival a Honey Maze kapcsán, majd együtt is dolgoztunk, sok jó muzsikát hallgattunk, meglett a Frogshow, és Ákos egy grunge műsort is vezetett a rádióban, én meg kupálódtam műfajilag.:) ... Hehe ilyeneket hozott ki belőlem ez a könyv!:) Úúú meg volt piros-fekete kockás flanel ingem, úgy ahogy kell, tán akkor voltam életemben először és utoljára trendi!:D No de...

"Nem tekintem magától értetődőnek, hogy zene révén fejezhetem ki magam, így hát iszonyú felelősség, ha kapok egy színpadot, ahol megtehetem." Eddie Vedder

Black

Faltam az oldalakat. Ez a könyv, ez olyan, hogy néha minden sorát hallom.:) Az egyetlen egy, de egyben nagyon nagy hibája, hogy nem Eddie Vedder írta. Sajnos nélkülük készült el, és ami benne van, az az interjúkból, újságokból, nyilatkozatokból összeszedett történet, feljavítva azzal, hogy idézve vannak a gondolataik, bár leginkább csak E.V.-é, a többiek háttérbe szorultak, gondolom nem voltak sokat az újságokban, nem volt honnan kiollózni a mondanivalójukat. Nah pl ezért is szar, hogy nem velük íródott. Nekem mostanában azok a zenei életrajzi könyvek jönnek be a legjobban, amiket némi segítséggel, de a zenészek saját maguk raknak össze. Innen ezt nagyon hiányoltam. Viszont ha erről elfelejtkezem, akkor...

Rengeteg mindent meg lehet tudni belőle az egész grunge szcénáról. Sikerült összeraknom a zenekarokat is, hogy ki-kivel van (Mudhoney, Mother Love Bone, Temple Of The Dog, Soundgarden, Mad Season), és találtam olyan zenekarokat is, akikről még életemben nem hallottam (Fastbacks, Green River), vagy akikről igen, de itt az ideje jobban utánuk nézni (Neil Young, Who - Quadrophenia).:) És ezt a könyvet már csak azért is el kell olvasni, mert egyfajta zenei alázatra nevel, és azt gondolom, ez is a siker egyik titka. Nagyon szimpatikus, hogy nem egy egyszerű lélek (E.V.), és vannak elvei, amihez tartja magát, hogy védik a rajongóikat a zenei üzletágtól, hogy kiállnak társadalmi problémák mellett, pl abortusz, környezetvédelem, vagy akár a srácok. 5 méter magas rámpát építettek a gördeszkásoknak. "A gördeszkásokban megvan ez a különös, kozmikus energia, amikor a levegőbe szökkennek a rámpa végén; olyan ez, mint amikor szörfözés közben érzi az ember az óceán erejét, a hullámok lüktetését." Eddie Vedder

Egy kis doksi, és itt a 2. rész.

Legszivesebben végigidézném az egész könyvet, vagyis inkább nem a könyvet, hanem Eddie Veddert. Zseniális gondolatai vannak. Tényleg nagy kár, hogy nem ő írta. Szó van benne, arról, hogy a Városháza előtt tiltakozásképpen E.V. egy szál gitárral Tracy Chapman Talkin' Bout A Revolution-ját nyomta, amit igen csak megnéztem volna, a nóta is jó, meg az előadás sem lehetett szar.:) A Ten lemezről: "a lemez nagy részét konkrétan Stevie Ray Vaughantól lopták, illetve, ahogy ő fogalmazott, ez amolyan, 'tribute rip off' volt, azaz egyszerre tisztelgés és nyúlás." Az 1992 májusában zajlott MTV Unplugged koncert kapcsán: "Egy akusztikus koncert igazából olyasféle dolog, mintha meztelenül, kitárulkozva játszanánk a dalainkat, mert az ember nem rejtőzhet a torzítás mögé. És milliónyi ember előtt csinálni még félelmetesebb." Gossard. Beszélnek a Nirvana és  Pearl Jam rivalizálásáról, a megbékélésről, és arról, hogyan élték meg Kurt Cobain halálát, és mennyire kiakasztotta ez E.V.-t. "Ez aztán kibaszott fura. Kiírod magadból, ami szar, és hirtelen egy egész kurva nemzedék szószólójává válsz. Gondolj bele, egy generáció, amelyik Kurtöt vagy engem választana szószólójának - hát az biztos egy nagyon elbaszott generáció, nem? Az tényleg egy elbaszott generáció, egy kurvára elbaszott generáció." Vedder. 8 perc alatt elkelt jegyek, 5 másodpercenként fogyó lemezek. Nagyon durva. Nem is gondoltam volna, hogy ott a nagy Ámerikában hallottak a koszovói háborúról (a katonákon kívül), és foglalkoztak is vele. Pl a Pearl Jam a Last Kiss kislemezének bevételét az áldozatokat segítő alapnak utalta át. Vagy mit éreztek, amikor az egyik fesztiválon a tömeg az esőben összetaposott a koncertjükön 9 embert és őket tették meg felelősnek, a szar biztonsági intézkedések helyett.

The Fixer

Sok mindent megtudhatunk magáról a zeneszerzésről is. Nekem érdekes volt.

"Sokat írtam ukulelére. Érdekes hangszer, mert négy húrja van, és minél kevesebb a húr, annál több dallamot találok. Amellett nagyjából ez a legkisebb hangszer, amin játszhat az ember. Szóval töpörödöm." Eddie Vedder

Soon Forget

De az, ami mindent vitt nálam, és zseniális, és le a kalappal és nagyon rakenroll, az a kalózrádiójuk, a Self-Pollution Radio. Nyilván a saját házadban csinálod, a hálószobádban élőben fellépnek a következő zenekarok: Pearl Jam, Soundgarden, Mudhoney, Fastbacks és a Mad Season, a keverőpult meg a ház előtt egy lakókocsiban leledzik.:)) Kész, állat!:D Ilyet én is akarok!!!:D

Igazából, ami mostanában hiányzik nekem az az önfeledt nevetés. És csütörtökön ez megvolt ezerrel. És olyan jó volt.:) El sem akartam engedni.:)

Itt volt Szabi a Hopikából, és ennek köszönhetően a csütörtök esti szokásos kis társaságunk kiegészült pl Szaki úrral is. Kori eléggé beteg volt, mi viszont végig mókáztuk, nevettük, pofáztuk az egészet, bocsánat, de jólesett. Picit elhajlósra is sikeredett az este, részemről legalábbis mindenképpen. Úgyhogy a péntek, kávé kóla kombó jegyében telt, mert az nagyon finom.;)

Ma pedig TündiLédi szülinap a Valhallában. Az is picit elhajlós nyilván. TündiLédi anyu is ott volt, és ennek nagyon örültem. Aztán most meg hazaérés, és hív az ágy, mert korán/későn van.