A héten két napot Pesten töltöttem. Kedden, amint leszálltam a vonatról a Nyugatiban és fel a villamosra TündiLédivel találkoztam (há' mer' Debrecenben nem lehet:D), ahogy leszálltam a Blahánál, hogy molyokkal találkozzam, Fandiba meg Mukkába botlottam. Még fél órát sem töltöttem Pesten és máris csupa ismerős?:)

Kaptam Thortól Bifff evangéliumát (úú ennek nagyon örülök ám, színtiszta zseniség, muszáj leszek róla írni) majd irány a Mokka, ahol molyokkal volt találkozóm, meg még aki beesett oda.:) Silexék felvettek egy hatszámos anyagot és sikerült jól meg is hallgatnom a keveretlen változatot. Nagyon adja, már úgy várom, hogy kész legyen! Ilyen mindenféle átdolgozások, meg saját, valami teljesen más stílusban. Többek között Sepultura, Metallica. Valami hasonló stílusban, mint a következő nóta, és nem véletlenül, van egymáshoz közük. Tessen, csak figyelni, mit is hallunk? (Ugye, hogy ugye?)

Aztán meg lesz december 12-én Moly szülinap, az egy éves:), és azt is jól kibeszéltük, annál is inkább, merthogy én is részt veszek majd az örömzenélésben. Sajnálatos, hogy nem lehet távpróbálni:), így marad egy összpróba a buli előtt. Itt írt róla Silex pár dolgot. Aztán olyan jó volt a csajokkal (negyvenketto, kvzs) csacsogni egy kicsit. Közben befutottak TündiLédiék is, először Millarcával, majd másodszor Meliékkel. Még beesett Kornél is, meg a végére Fandi. Hajnal 2-kor meg mindjárt sikerült is elindulni haza, ámbár még egy sört becsaptunk Kornéllal, úgyhogy 3-ra értem Samuhoz, minekután még csacsogtunk egy kicsit, biztos, ami biztos alapon.:)

Másnap a 11 helyett, mindjárt 12-re sikerült odaérnem az Europarkhoz, aholis HArival ebédeltünk egyet a török étteremben. Most ettem életemben először bulgurt (mondjuk török rizs) zöldséges marhával, meg diós baklavát, ami mint kiderült az előző éjjelről maradt háborgó gyomromnak a legkiválóbb.:) A három és fél órás ebédbe még egy kávé is belefért. Valamit nagyon jól csináltunk.:) Nyilván nem hagyhattam ki, hogy hazafele menet ne menjek be egy könyvesboltba, két könyvre sikerült szert tennem. Az Izzó krómot nem hagyhattam ott, A kasztrált nő meg eleve tervbe volt véve.:) Este pedig egy zseniális Diana Krall koncertet tudhattam magaménak (itt).

Másnap még némi elintézendő, majd irány haza, ahol már csak előjött az a dolog, hogy velem mindig történik valami. A múltkor egy ember ugrott a vonat elé, és azért álltunk Ebesnél, most Cegléden sikerült pihenni egy órát, mert a mentőt vártuk, valaki rosszul lett. Mindenesetre amikor Pesten járok utána mindig van egy csomó dolog, amiért fáj a szívem. Elsőként a nov. 27-ei Alice In Chains koncert, aztán a december 16-ai New York Voices. Viszont januárig meg lehet nézni a Ludwig Múzeumban az Amerigo Tot kiállítást. Valakit esetleg nem érdekel még rajtam kívül?

2002 vagy 2003 tájékán mikor Bea barátnőm Svédországban volt, a Magyar Házban volt egy szülinap, és Diana Krall is beesett oda, játszott pár számot. Én akkor úgy irigykedtem. Azt gondoltam, hogy nekem soha nem adatik meg, hogy őt lássam koncerten. Aztán amikor 5 éve itt járt és nem jutottam el, szintén. És tévedtem, de mekkorát!:D A Sportarénát Pesten szépen berendezték bársonyszékekkel, két nagy kivetítő, és a helyem a 23-dik sorban. Huh a koncert meg, igencsak jólesett.:)

Már az első nótával kaptunk az arcunkba egyet, csak úgy miheztartás végett.:) Kis finoman felvezették, hogy mi várható az este folyamán, és én már akkor tudtam, hogy zseniális lesz. Igen magasra tették a mércét. Olyan szólókat kaptunk, hogy pislogni is elfelejtettem. Nyilván előkerültek olyan nóták, mint a Walk On By, A Case Of You, Cheek To Cheek, ráadásként a Boy From Ipanema, és még sok olyan, ami az új lemezen van rajta, én meg még balga módon nem szereztem be.:) Az első borzongás az Antonio Carlos Jobim nótánál ért, aztán jött a többi. A Quiet Nights az egyik kedvenc nótám, és anno az egyik ifjúsági találkozón Fókával meg is kíséreltük előadni portugálul. Többet soha, amíg ilyen gyönyörűen nem fogom tudni.:) Az egész este, ilyen kis fincsi hangulatú volt.

A hölgyről azt kell tudni, hogy nemcsak remekül zongorázik, hanem gyönyörű, végtelen bájos a mosolya, és hihetetlen jó humorérzéke van. A számok között sokat sztorizott a férjéről (Elvis Costello), az ikreiről, a nagyapjáról, hogy két napig vannak itt, és tetszik neki a város, hogy busszal járnak, hogy jól érzi magát, és ez minden mozdulatán is látszott, megnevettette a közönséget. Élvezet volt, látni, hallani és nemcsak a koncert miatt. Bár az is nagyon adta, olyan élvezettel játszott, nevetve, viccelődve a zenésztársakkal. A kis családi történeteivel olyan kis szerethetően hétköznapi emberré vált, aztán elkezdett játszani a zongorán és máris el sem tudod képzelni a konyhában.:)

Egy Steinway & Sons zongorán játszott. A jó tízcentis magassarkú csizmában csak úgy járt a lába, körülötte bájos rendetlenségben szana, de széjjel hevertek a földön a kották. Jah azt még nem is mondtam, hogy hárman kísérték, egy gitáros, egy bőgős és egy dobos, mindegyik virtuóza a hangszerének. A Cheek To Cheek közepén úgy kábé az állam kapartam össze a szólóktól.

Beszélt a számokhoz fűződő érzéseiről, hogy szereti az esőt, és ezek teljesen át is jöttek. Minden pillantása, íze-porcikája él és tele van zenével. Kb. száz percet játszottak két ráadás számmal. Hiphop eltelt az idő, még úgy hallgattam volna. Olyan gyertyafényes, összebújós, csókolózós koncert volt, no mondjuk ehhez képest az egyik oldalamon egy lány, a másikon egy ötvenes úriember.;) Nem mellékesen Diana is skorpió, a koncert előtt volt két nappal a születésnapja.

A mai nap legjobbjai:

1. Miccset ebédeltem és Ciuc-ot ittam hozzá. Ugyeugye? Élni tudni kell!;)

2. Ma kaptam kézhez a Diana Krall koncert jegyemet. És holnap elindulok Pestováryba.

3. nincs, mert ez most nem a mesei hármas szám.:D

A hétvégén a Főtéren volt némi ihaj-csuhaj. Márton nap alkalmából libát evett az egész város, és vendégvárosként Eger szerepelt és jó vendéghez méltón egri borokat hoztak. Nekem ebből az egészből sikerült most kimaradnom, de a záróakkordot csak nem hagyhattam ki.:) A Kerekes Band játszott (itt kell belehallgatni). Már a Campus Fesztiválon is nagyon bejöttek nekem. És itt a hideg, nedves, esős, időben is sikerült belehozniuk a boogiet a lábamba seperc alatt. Igen jó kis koncert volt, ámbár rövid, és vissza sem engedték őket.:(

Szóval amitől kész voltam, hogy alapvetően, népzenei hagyományok (tán gyimesi, moldvai, bár nem vagyok egy nagy népzenész) és ezt jól fuzionálják mindenfélével. A Pimasz című számuk pl darabéz, még egy Fat Boy Slim is belefér.:D Hogy dob meg basszus az oké, no de brácsán meg kobzon is?!;) És hát igen basszus, kobzon vau pedál, azon meg Voodoo Chile, mert ugye Hendrix sem maradhat ki a jóból.:) A stílus etno funk, betyár bugi nem tudom mi, de k.rva jó!:D

Jim Jarmusch 1995-ös filmje. Zseniális. Hogy a fenébe nem botlottam én eddig bele? Eddig tőle csak a Szellemkutyát és a Kávé és cigarettát láttam, de most úgy tűnik számomra, hogy utána kellene néznem egy kicsit jobban.

A film pedig... Hát nem is tudom hol kezdjem. Johnny Depp a főszereplő és Iggy Pop is feltűnik benne. Ami viszont mindent visz, az Neil Young zenéje.

Pöttyet pszichedellikus, mint maga a film is. Egy látomás az egész tele vallási és mitológiai szimbólumokkal. És ehhez jön még William Blake látomásos lélekköltészete, mindez egy indián szájából. "... betettek a fehére iskolájába. Ott találtam egy könyvben a szavakra, amelyeket te, William Blake írtál. Hatalmas szavak voltak és hozzám szóltak." És amennyire ez össze nem illőnek tűnik, pont annyira rendben van. Elég hogyha csak eszünkbe jut Carlos Castaneda Don Juanja. Fekete-fehér az egész, de látod benne a színeket. Mikor a mamutfenyőerdőben mennek, olyan, mint egy katedrális, vagy amikor a rendőrbíró feje a tűzmaradványaival krisztusi töviskoszorút formáz. Zseniális és impresszív. "Minden éj s napon pedig / Lesz ki búra születik. / Minden nappal s éjszakán / Lesz kit sorsa kéjre szán. / Lesz, kit sorsa kéjre szán / S lesz, kit örök éjre szán." William Blake - Az Ártatlanság jövendölései

Művészfilm a javából. Többször megnézős, egyenként érdemes lefejteni a rétegeit. Az egész az utazásról szól, a valóságos és a szimbolikusról. Már eleve kezdésnek a tízperces vonatjelenet. Ááá... William Blake költő és festő Nobody segítségével William Blake könyvelővel találkozik a vadnyugaton, és megkezdődik spirituális utazása, szívében a halált hordozó golyóval. "Költő voltál és festő. Most pedig fehér emberek gyilkosa." Az indián, mint lélekvezető próbálja elfogadtatni és rádöbbenteni sorsára hősünket. "- Tudod, hogy kell használni? - Nem igazán. - Ez helyettesíti a nyelvedet. Ő beszél majd helyetted. S a verseidet vérrel fogod írni."

Azon kívül, hogy annyi mondanivalója van ennek a filmnek, amin simán éveket lehet gondolkodni, egy-egy jelenetben a humor is meg-megcsillan, mintegy oldva a feszültséget pár pillanatra, csak hogy utána megint újult erővel támadjon fel. "A sas csak az idejét vesztegeti, ha a varjútól akar tanulni." A haldoklásról szól a film, és mégis a szellemi születésről, még akkor is, ha ez brutális módon történik. Ááá ezt meg kell nézni mindenképpen.

Megnéztük Timkével magunknak az újonnan nyílt Líra Könyvesboltot. Nem rossz. Az aljában lehetne egy kicsit több minden, de a gyönyörű lépcső a bemélyedős szoborral, no meg az emelet, teljesen rendben van. Van ott egy kis könyvsarok, ahova le lehet ülni olvasgatni és még egy kávéautomata is ottfigyel, ha arra vágynál. A zenei részlegen nemcsak kották, hanem kottás ceruzák, tollak, kiegészítők, zeneszerzők szobrai, cselló is található. A zenei életrajzok is impozáns látványt mutatnak, amikor az AC/DC, a Red Hot Chili és a Manu Chao könyv egymás mellett virít. Szóval első nekiszaladásban, igencsak nem rossz, a többi meg majd kialakul.

És ha már könyvesbolt, akkor benéztünk a nagy Alexandrába, meg az Outletbe is, biztos, ami biztos alapon. 5 könyv jött velünk haza, és kaptam ajándékba Aldous Huxley Szigetet. Majd irány az Inca egy ír krémkávéra. De szeretem.:)

Mailival voltunk bábszínházban. (Itt) Utána pedig együtt kajáltunk a főztjéből. Valami darálthús gombócok fehér szottyal meg tésztával és a gombóc közepén paradicsom van. Finom nagyon. Utána meg egy kis magyaróra, és ha már bábszínházban voltunk, akkor a színházköré szerveződve. Olyan kis büszke voltam rá, mert az első magyar nyelvű színháza volt. Egy-két szürreális részt magyaráztam el neki, de egyébként megértette a darabot!:))

Voltam Bettiékkel a Carpe Diem Teaházban. Elég ritkán járok oda, de ha igen, mindig különleges élményben részesülök, mint ahogy most is.:D Tibeti jakvajas teát ittam. Hát izé. Forró forralt tejíze volt (már csak akkor tudták volna ezt überelni számomra, ha pillés, phuj), jó sok sóval (nah ez igen érdekes ízvilágot teremtett), meg valami árpaliszt vagy mi. Jelentem alásan bűn rossz. Majdnem megingott a Tibethez kapcsolódó vadromantikám.;) Sikerült beleválasztanom a sok csilió teából az egyik legrosszabba. Pedig próbáltam megszokni az ízét és két csészényit benyomtam. Aztán próbáltam feljavítani barna cukorral, hát úgy egy fokkal jobb volt, de még mindig nem az igazi. Viszont röhögtünk sokat!:D Megkóstoltam még a csajokéból a Lapachot (valami fakéreg) meg a Mate Chait is (ennek meg takarmányíze volt), és mindegyik klasszisokkal finomabb, mint amit én ittam.:) A brazil áfonyás érdekes lehet még, meg volt egy sok sárkányos, ami felkeltette az érdeklődésemet. Nah majd legközelebb, ha kihevertem ezen kalandot az ízvilágban!:D Viszont kaptam sok könyvet!:) Bohumil Hrabal Zsebcselek, Heinrich Böll Biliárd fél tízkor és Philip K. Dick Várjuk a tavalyi évet című könyvek jöttek velem haza.:))

Nyilván nem maradhatott ki a szokásos csütörtök estém sem, énekóra meg Tébolyda. Sikerült kiválasztanom a félévi koncert nótámat is. Most megint kihívás szám, ha már a múlt félévben nyugi volt.:) Amilyen kis egyszerűnek tűnik, úgy kell kapkodni benne a levegőt.:) Egyébként John Mayall feldolgozás. Nos ő lesz az.

A Tébolydában meg egy kis levezető zenemuzsika az Acoustic Gallerytől, formában voltak a srácok, kaptunk egy lakodalmasba átinterpretált Soha nem eléget!:D. Zseniális volt! Ha fele ilyen jók lennének a lakodalmas nóták, már elégedettebb lennék egy picit, még akkor is, ha akkor sem lenne a szívemcsücske az a fajta zenemuzsika, de legalább a népek a kevésbé gagyira őrjöngnének. Papp Robi itthon van a hétvégére úgyhogy nyilván ők is ott voltak Bundyval, illetve tök jó volt Melindával is találkozni, épp előtte való nap láttuk a darabot a bábszínházban, amiben játszik, ráadásul pont az egyik kedvenc részemet.:) Zolival meg megnéztük magunknak közelebbről a fütyülős mézes bodzát.:) Azt kell mondjam finomságosság!:D

Ma pedig Blanchetól kaptam finomságokat. Először is egy 70% kakaótartalmú apró kakaóbab darabokkal elegyített belga csokit. Ezt. És mint megtudtam tudományosan bizonyított tény, hogy KELL csokit enni.:)) Itt. Aztán kaptam még tőzegáfonya-narancs-chili teát is. Holnap lesz a napja, hogy jól kipróbálom, és élvezni fogom az ízeket, nyugalomban, fincsi zenével. Jó terv!:)))

Bábszínházban jártunk ma, Al Bundynak köszönhetően. Már régen megígértem Mailinak, hogy elmegyünk egyszer a Vojtinába, és ma erőt is érzett magában ahhoz, hogy magyarul megnézzen egy előadást. Ráadásul nem a legkönnyebbet.

"Kis December király olyan kicsi, mint a kezed. Olyan kövér, mint egy lufi. Olyan neveletlen, mint a kistesód, és olyan vicces, mint a barátod a szomszédból. Ha kis December király Veled van, gumimacit dobál a kakaódba, összegubancolja a cipőfűződet és meséket súg a füledbe a metrón. Például a sárkányról, aki megtámadja a dolgozóba induló felnőtteket. Vagy a matektanárnődről, aki valójában balerina. Meg az álmokról, amelyeket kis, színes fiókokban tart a szobájában. Ha kis December király Veled van, legszívesebben egész nap ugrándoznál és vigyorognál, miközben a felnőttek furcsán néznek rád, és fejcsóválva azt mondják: „ejnye”, meg „nahát”., és „még ilyet”. Ha kis December király Veled van, a szürke hétfő tarka hétfő lesz, a vánszorgó kedd táncos lábú kedd és az unalmas szerda kalandos szerda. És amikor egy szép, napsugaras csütörtökön kis December király elbúcsúzik Tőled, már egyedül is tudsz majd álmot választani, mosolyogva járni, sőt, még az is lehet, hogy Te leszel az, aki legyőzi a sárkányt."

A darab több síkon mozgott. A gyerekek hangosan nevetve élvezték, és közben a felnőtteknek is adott bőven gondolkodni valót. Tulajdonképpen arról szól, hogy hogyan válik egy hétköznapi irodai aktakukac, unalmas, egyhangú, monoton élete, álmokkal teli színes kavalkáddá. Egy picit szürreális a darab, talán épp emiatt tetszett annyira. Rávezet arra, hogy a gumimacik igen is fontosak az életünkben:), és kell, hogy nevet adjunk a felhőknek az égen. A kis December király segít meglátni a láthatatlant, és újra érezni azt, amit már régen elfeledtünk. Egy fájdalmasan szép történet, benne olyan szépségekkel mint a király meg a királyné története, akiknek olyan szorosan kell ölelniük egymást, hogyha leugranak az erkélyről, akkor az égbe szállnak és csillagot találnak. De a kedvencem a lány, aki napközben matematika tanárnő, de egyébként balerina, és éjjel a háztetőn táncol a csillagok alatt, mert várja az űrben elveszett, soha haza nem találó űrhajós szerelmét. Hangulata van a darabnak. Valahogy melankolikusan vicces és poénos.

Külön ki szeretném emelni a darab zenéjét, ami hihetetlenül találó, és a díszletet is, ami nagyon ötletes és látványos, és gondolom rendesen megdolgoztatja a színészeket is.:) Képek itt.

Szombaton este a Lovardában folkos, skas, latinos zenemuzsikát hirdettek olyan zenekarokkal, mint a Folk Error, a Skafunderz és a Sergent Garcia Acoustic Project. A két első debreceni zenekart azt hiszem nem kell bemutatni. Ügyesek, szeretjük őket és járunk is koncertekre, ahogy tanultuk;), nem kihagyhatósak. És ugyanígy nem volt kihagyhatós a Sergent Garcia sem. Itt.

Azon szerencsések közzé tartozom, akik már látták őket többször is. Először még anno kb. 8-9 éve a Kölcsey Megyei Művelődési Központ lebontásra váró épületének a parkolójában. Semmit nem tudtam róluk akkor, csak azt, hogy ritkán jár francia zenekar Debrecenben, és ha már igen, akkor meg kell őket néznem. És gondolom mondanom sem kell, hogy nagyon tetszett. Aztán egy-két éve a Szigeten is felléptek.

Most pedig a Lovardában a Cumbiamuffin tour keretében (ez egy kolumbiai tánc nevéből jön). Nem a teljes zenekar volt itt, hanem csak hatan közülük: kongás, gitáros, tangóharmonikás, perkás, bőgős és az énekes. Nem tudtam mi fog abból kisülni, hogy fúvósok nincsenek. Az énekes nénit az elején egy kicsit hiányoltam, mondjuk úgy összesen két percig:), aztán magával ragadott a lüktetés, és belefeledkeztem a koncertbe. A megszokotthoz képest most sokkal latinosabbra vették a figurát, ami nekem nagyon bejött (szeretem a reggaet, meg a dubot, de most egy cseppet sem hiányzott). Sikerült a mambót, meg a salsát beazonosítani (megboldogult békebeli idők tánciskolája révén:D), és az afrikai beütés is átjött rendesen. Eleve szeretem azt a sokféle perka hangszert, amiknek a neveit sem tudom, de kvázi rumba tök, sajtreszelő és egy komplett konyhafelszerelés:D, nagyon jól kiegészítették a hangzást, arról nem is beszélve, hogy a srácnak vérében volt a ritmus, mint állat!;). De nyilván a többieknek is. Huh nagyon ütött az a szám, amiben csak perkák hada volt meg ének. Tetszett a sokféle gitár, a csudaszép elektromos bőgő, meg a rengeteg vokál, hogy az énekes cipőjéről ne is tegyek említést.;)

Viszonylag kevesen voltak a koncerten a Lovardához képest (tessen összevissza szégyellni magát, aki nem dugta oda az orrát) viszont a hangulat annál fergetegesebb volt. Aki ott volt, az ezerrel táncolt, rázta a csípőjét, figurázott és belevetette magát a táncba, ami ugye annál is izgalmasabb volt, hiszen mostanság azért már nálunk is vannak pl salsa klubok, úgyhogy lehetett látni a próbálkozásokat, pl. Al Bundy is nagyon jól járta.:) Iszonyat jó hangulatot tudtak csinálni, és látszott, hogy imádnak zenélni, hogy van mondanivalójuk, sokszor társadalom bírálat is előkerült és a politikai felhang is (rendőrség, szabadság). Nagyon sajnáltam, hogy nem értem a szövegeiket. Bár így is átjött valamennyire a mondanivaló. Szimpatikus a hozzáállásuk a világhoz. Kell ezt tovább ragoznom?;) Nagy élmény volt a koncert mindenképpen. Képek itt, bár nem valami jól sikerültek.

Ezt viszont tudom ajánlani; egy A38-as koncert, némi interjúval megtűzdelve.

A hétvégén egy két napos modern tánckurzus volt itt Debrecenben, amit Dezső Virág tartott. Róla azt kell tudni, hogy sok díjas táncpedagógus, kint él Amszterdamban, tanít az akadémián, és amikor tud, akkor hazajön, és itthon is tevékenykedik, mint pl most is.

TündiLédi végigcsinálta a hétvégét a kurzuson és a záró zártkörű minibemutatóra meg lehetett hívni egy emberkét, jelen esetben engem, és belekukkanthattunk néhányan a két nap eseményeibe egy rövid pillanatra a levezető improvizációban.

Igen érdekes volt számomra, hiszen nem sok közöm van a tánchoz. Mindenesetre az tűnt fel, hogy bár egy-két elemet megtanultak, mégis nem egy kidolgozott koreográfiát láttam, hanem egy téma köré szerveződött kis előadást, amiben mindenki a saját kreativitásához mérten vett részt, adott hozzá, így alakítva a történetet, aminél bevallom időnként elvesztettem a fonalat. De azt gondolom igazából ez nem is baj.

A zene, ami kísérte a táncot, szintén improvizatív jelleggel üzemelt. Egy argentin srác játszott gitáron, meg még sok minden más hangot kiadó szerkezeten, mindezt az előadáshoz alakítva. Hiszen mikor a parketten feszültség adódott, akkor a zene is felvisított, vagy épp csenddel tette még feszültebbé a helyzetet.

Ők ketten egyébként együtt dolgoznak, és kedden este a Sikkben lesz is egy előadásuk. Erről bővebben itt. Szóval számomra tök izgalmas volt, főleg, hogy még utána beültünk a Havannába, és néhány belső információt is megtudtam erről a számomra ismeretlen világról. Arról nem is beszélve, hogy TündiLédi olyan kis ügyes volt az előadáson.:) Remélem máskor is láthatom majd még táncolni! Képek itt.

Hát ilyen is régen fordult velem elő, hogy reggel fél 8-ra érjek haza egy szelíd-szolid rakkenroll partyból. De muszáj volt megvárni, míg kinyit a piac és reggelire a kiccsapattal jól betoltunk egy tojásos velőt. Mármint én meg Ati. Tomcsiék hagymás vért nyomtak, míg Zsótiék sült kolbászt. Csak olyan lájtos Norbi apdét formátumban.:D

Viszont az esti Sergent Garcia koncert csudi jó volt ám. No majd ha felkeltem, elmesélem.

Holnap este 19 órától a Kölcsey Központban lépnek fel. Sajnálatos módon ez most nekem kimarad. Kedvcsinálóképpen egy kis elvetemült szoprán szaxofon!:)

A koncertről bővebben itt.

A mai nap úgy indult, hogy Rolitól kaptam egy napvidámító szülinapi nótát! "Remek a hangulatom, tom, tom, tom torom tom!"

Aztán rengeteg köszöntést innen-onnan, amiben a személyes fülhúzgálás is szerepet játszott, de mint már sikerült máshol kitárgyalni ha bokáig fog érni, akkor lila-rózsaszín ezüstszálas masnival fogom felkötni nehogy pofára essek benne!:)

És a nap fénypontja az a Tébolyda volt, ahol néhányan csak az én kedvemért gyűltek össze (Gombóc, Csilla néni, Zoli, Alpár, Maili, Kovács Laci, Zotya, ZZ), meg volt a levegőben egy olyan is, hogy énekelni fogok Koriékkal. És lőn!:)

Az, hogy én velük énekelhettem, az valami nagyon sokat számító dolog nekem. Ők zeneileg már annyit letettek, és én, hol vagyok ehhez. Egyfelől ugye ott van a Szfinx, P. Box, Ómen, másfelől Norbi részéről meg az általam szeretett Games People Play, Bugs, Alien, és mindketten az Acoustic Galleryben. És hogy Korival együtt énekelhettem A zöld, a bíbor és a feketét, miközben Radicsot úgy kábé sok éve szeretem, hát, kell ezt még ragoznom?! Az egyik legszebb ajándék volt nekem ez a mai közös este.

És annál is inkább, mert elég improvizatív volt, együtt nem igen próbáltunk és a megbeszéltekhez képest is volt némi eltérés. Volt olyan nóta amit össze néztünk és nem volt és volt olyan, amit meg nem néztünk meg és mégis mélyvíz, és magam fele is bizonyítottam, mert ógy érzem helyt álltam!:) Tök jó érzés. Meg úgy tűnt másoknak is bejött, legalábbis utána elég sokan odajöttek. Mi lett volna, ha még próbálunk is?;) Szép este volt, nagyon emlékezetes számomra.

Aztán még felugrottunk Norbihoz, némi zenemuzsikaképpen, és sikerült fél 5re máris haza is érnem. Ráadásul néhány új ismerősre is szert tettem. és hogy az ajándékokról se feledkezzem meg, többek között kaptam egy gyönyörű fókás zsebkendő tartót:)), ala házi gyártmány, csudiszép, meg egy zseniális Táktort!:), ami mint kiderült lendkerekes, ráadásul van benne műfaszi!:D, no és még Terry Pratchett hangoskönyvet is kaptam!:)

Most viszont alvás, mert tényleg érzem fejemben a zsongást, meg a rakenrollt!:D

November 5. és 7. között kerül megrendezésre idén a Debreceni Irodalmi Napok az irodalom és az informatika köré szerveződve. Ahogy átfutottam a programot lesz egy-két érdekes dolog.

Pl a Tudományos tanácskozás. Vajon mi lesz a téma? Jójó tudom, hogy irodalom és informatika, de azon belül? Az előadók között írók, költők, irodalomtörténészek, pszichológus, zenetudós, képzőművész, nyelvfilozófus, esztéta, műfordító és kritikus is lesz, áááámítógépész egy sem, vagy az nem is kell?

Szomorúan konstatáltam, hogy megint lemaradok az Alföld-díjasok estjéről, pedig még ismerős is lesz a közreműködők között, és szívesen megnézném, de valahogy mindig pont rossz időpontba teszik.:(

Ami még érdekes számomra, az a litera.hu bemutatkozása, és a Tar Sándor-est. Nah kíváncsi leszek, hogy mire jutok el! Részletes program itt.

Ami viszont örömhír, hogy Zsóti haza Angliából és a hétvégén itt lesz Debrecenben!:)) Csak elkapom valahol egy pusszra!;)

"A teve tökéletesen tisztában volt azzal, hogy mi történik. Három gyomor és olyan emésztőrendszer, mint egy ipari lepárló üzem, rengeteg időhöt juttat, amikor ülhetsz és gondolkozhatsz.

Nem véletlen, hogy a felsőbb matematikát általában forró éghajlatú országokban találják ki. Ez a tevék morfikus rezonanciája miatt van így, amiknek megvető arckifejezése és hírhedt lebiggyesztett ajka természetes következménye a képességnek a másodfokú egyenletek megoldására.

A közfelfogás általában nincs tisztában azzal, hogy a tevéknek istenek adta adottsága van a felsőbb matematikához, különösen ahol ballisztika keveredik bele. Ez a túléléshez szükséges jellemvonásként fejlődött ki, ugyanúgy, mint az embernél a látás és a mozgás összerendeződése, a kaméleon álcázása, és a delfin nevezetes képessége a fuldoklók megmentésére, ha a legkisebb esélye fölmerül annak, hogy az illető kettéharapását más emberek esetleg észlelhetik és ellenséges megjegyzéseket főzhetnek hozzá.

Tény az, hogy a tevék sokkalta intelligensebbek a delfineknél*. Valójában annyival eszesebbek, hogy hamar rájöttek, a legbölcsebb, amit egy intelligens állat tehet, amennyiben jobb szeretné, hogy leszármazottai ne töltsenek rengeteg időt a vizsgálóasztalon elektródákkal az agyukban, vagy aknákat tapasztva hajók fenekére, vagy a zoológusok szigorú lekezelését nyögve, az, ha állatira bebiztosítják, hogy a humánok ne jöhessenek rá. Ezért aztán réges-rég kiálltak egy olyan életmód mellett, ami, cserébe bizonyos mennyiségű teherhordásért és botokkal való böködtetésért, hozzájuttatja őket elegendő italhoz és csutakoláshoz, valamint a lehetőséghez, hogy szembeköpjék az embert és szárazon megússzák.

És ezt a konkrét tevét, eredményét a szelektív evolúció évmillióinak, amely olyan lény létrehozását tűzte ki célul, ami, miközben elhalad rajtuk, meg tudja számolni a homokszemcséket és tetszés szerint tudja becsukni orrlyukát és víz nélkül is napokig képes túlélni a tűző nap alatt, Te Szemétnek hívták.

És valóban ő volt a legnagyobb matematikus a világon.

-----

*Sose bízz olyan fajban, ami egyfolytában vigyorog! Hétszentség, hogy valamiben sántikál."

Terry Pratchett - Piramisok

Ma kaptam ezt a képeslapot Ángliusföldről Metaharitól "a traktortörténeti tudományos múzeumból"!:) Nyilván majd nyakába ugrottam a postásnak mikor megláttam!:D

A képeslapon Stephenson Rocket-ja látható, ami nem traktor, hanem az első gőzmozdony, és mint ilyen elődje az első traktornak is. 1829-ben építette fiával egy mozdonyversenyre, aminek az volt tétje, hogy kiválasszák a Liverpool Manchester Railway számára a legjobb mozdonytípust, ami 1830-ban az első személyszállító vonatot húzta.

És hogy mi található még a Science Museumban? Hát ez a kis szépség.

No meg itt egy híres Ferguson is. Ő ugye ír volt és Forddal összeszövetkeztek traktorgyártásilag. Miután Ford meghalt szerződés nem lévén külön utak jöttek, ám Fordék használták Ferguson szabadalmait, úgyhogy volt némi pereskedés. A linken látható fekete szépség 1935-ből való, és a hárompontos felfüggesztés csodája.

Csak nem kéne kihagyni ezt a múzeumot. Sosem vágytam Londonba. Most sem. De azért ezt szívesen megnézném.